Versek

Nagyon ritkán írok verset, általában nem is érzem amgamban az ihletet hozzá. De néha elfog a késztetés, elkezd valami belül dolgozni, és megszületik egy mű, ami "költemény-szerű".

  • Önmarcangolás
  • Természet
  • Misztikum
  • Ha-IQ
  • Slam


      Önmarcangolás

      Kérdések

      Ki vagyok?
      Teszem fel a kérdést
      egyre gyakrabban
      magamnak,
      s a választ nem lelem.
      Lény, kiben legfőbb
      az értelem?
      Anya, kit túlfűt
      az érzelem?
      Gyermek ki felnőtt, s ezért kesereg,
      Vagy bús felnőtt, ki sosem volt gyerek?

      Mi vagyok?
      Kérdem tovább magam
      könyörtelen,
      újra, válaszra éhesen.
      Ó, erre van sok válaszom:
      Informatikus,
      könyvtáros,
      író, költő, tanár.
      Hol a határ?
      Meglelem?
      Önmagam próbára tehetem?
      Kell a határ, vagy hiába feszegetem?

      Mért vagyok?
      S lám egy újabb kérdés,
      Még fogósabb,
      kegyetlen!
      A KÉRDÉS,
      Az egyetlen!
      Minek értelem, s érzelem
      Szikrázó lélek s elme,
      Ha nincsen értelme?

      Requiem az emberért

      Adj nekünk, Uram örök nyugodalmat
      vedd el kezünktől azt a hatalmat,
      melyet az almával lopott tudás
      bölcsesség nélküli használata nekünk ád!

      Az örök világosság fényeskedjék nekünk,
      A sötétség helyett, mit magunk teremtünk!
      Nyugodjanak békében kínzó vágyaink,
      Önzetlen szeretetről szóljanak álmaink!

      LELTÁR

      Előszoba:
      Cipősszekrény, cipők.
      Nappali:
      Könyvespolc, könyvek,
      asztal, szék, fotel.
      Hálószóba:
      ágy, TV.
      Dolgozószoba:
      asztal, számítógép,
      férj.
      Konyha:
      Tűzhely, mosogatógép, pult.
      Lépcső, emelet.
      Hálószoba:
      ágy, könyvespolc,
      asztal, szép, számítógép.
      Két üres szoba,
      mínusz két gyerek.
      LELTÁRHIÁNY.

      Természet

      Gaia koronája

      Izzó magma, kemény szikla, sár,
      sós ízű, habzó tengerár,
      hatalmas, hömpölygő légtömeg,
      csapdába zárt napmeleg.

      Harsogó zöld növénytakaró,
      sarkokon szikrázó, tiszta hó.
      Sokszínű, zsibongó állatsereg,
      s a „korona”, mi, emberek.

      Vajh’ akart-e ily koronát Gaia?

      Láttam

      Láttam egy gyíkot. Barna volt.
      Kő hátán, kőszínű folt.
      Láttam egy lepkét. Tarka volt.
      Szivárvány szárnya fényről dalolt.
      Láttam egy rózsát. Fehér volt.
      A fény kecses szirmain táncolt.
      Láttam egy gyárat. Fekete volt.
      Vastagon ömlő mocska gyilkolt.

      Láss!

      Szemléltél-e már hosszan egyetlen levelet?
      Simította-e végig gyengéden óvatos kezed
      sima, olajos, zöld felületét, fűrészes szélét,
      hátán futó domborodó erezetét?
      Láss, amíg lehet!

      Bámultál-e már nyíló virágot, mint kisgyerek?
      Csodáltad-e elkerekedett szemmel, áhítattal
      színét és formáját, opálos szirmát, kecses kelyhét,
      s a kehelyben apró porzót, s bibét?
      Láss, amíg lehet!

      Remegtél-e eléd rezdülő, szörnyű látomáson?
      Utódaid már csak egy digitális terminálon
      szemlélhetik mindezt, mit Neked
      lábad elé helyez a természet.
      Láss, amíg lehet!

      Tavaszi vihar

      Szeszélyes szellő száguld,
      Fájó faágakat facsar,
      Egyszerre eső ered el,
      Viruló virágokat ver.

      Hófehér hópiheként hull
      szép szilvavirágok szirma,
      s mézgyűjtő méhe menekül,
      megszeppent madárka megül.

      Csillogó cseppek csobbannak,
      Terjedő tócsákba toccsannak.
      Foszlanak fakó fellegek,
      Nemsoká napsütés nevet.

      Misztikum

      Az út

      Honnan? Hová? Hogyan? Miért?
      Magadért, vagy valakiért?
      Eltévelyedsz? Elmész? Maradsz?
      Megrekedsz, vagy gyorsan haladsz?

      Megérkezel, vagy elveszel?
      Kérdéseidre ki felel?

      Megtalálni? Bölcsesség.
      Megindulni? Bátorság.
      Megérkezni? Teljesség.
      Megpihenni? Boldogság.

      Elemek - Tűz

      Tűz űz őrült játékot veled,
      álnokul felgyújtja képzeleted,
      felizzó vágyakat csepegtet beléd,
      aranyló trónust vetítve eléd,
      felfűti romboló indulatod,
      nyugtatja éledő bűntudatod.

      Kever, kavar,
      szédít s zavar,
      gyújtogat, hiteget,
      mindazzal kecsegtet,
      mit csak kívántál valaha.
      Álmaid édes zamata
      járja át minden gondolatod.
      Teljesül-e? Nem tudhatod.

      Elemek – Víz

      Ringat, bódít,
      andalít,
      kellemesen
      ellazít.

      Csöppnyi cseppek csilingelése,
      Hatalmas hullámok hömpölygése,
      Zivatar, zuhatag,
      Kavargó forgatag.

      Lágy erő, nedvesség,
      megértő bölcsesség.

      Elemek - Levegő

      Valami szisszen, egy fátyol libben
      Átlátszó semmi táncra kél.
      Éltető léted e semmi és minden
      Hiánya megfojt, elvesztél.

      Cirógat és tépáz, szelíd vagy ádáz
      Susogó szellő, vad vihar
      Hűsítő érzés, mit tikkadva vártál,
      Vagy életed vége, porvihar.

      Ha-IQ

      Ősz?

      Zörgő avarban
      gázolva nyári hőség.
      Klímaváltozás.

      Otthon

      Csend van. Csak fiam
      szuszogása hallik
      Csitt! Járj halkan!

      Karácsony

      Gyertyafény, csillogás.
      Rohanó életünkben egy
      bolgod villanás.

      Értő figyelem

      Ha már tudod, hogy
      másnak másképp tehetsz
      kedvére, mint magadnak.

      Slam

      Tízszavas verseny 2011. szeptember - Téma: Jövő - Rendelkezésre álló idő: 30 perc
      Megadott tíz szó: cimbora, tisztítószer, póniló, apátia, potencia, Dunaújváros, könyvtár, állomás, cipőfűző, antidepresszáns

      Jövő

      Szóval írjak a jövőről? Kedves!
      Írjak … csak úgy … és ha nem megy?
      Mi lesz száz év múlva? Sokan kérdezik.
      Számomra a jövő nem is létezik!
      Persze lesz, de mi nem leszünk benne, cimbora
      mert Gaiának nincsen rá semmi indoka,
      hogy megtűrje hátán e csomó fószert
      szerez valami környezetbarát tisztítószert,
      s lerázza az emberi nemet magáról,
      mint megbokrosodott póniló, levet a hátáról.
      Hogy miért tört rám ily nagy apátia?
      Mert ön és közveszélyes az emberfia.
      Volt, s van benne némi potencia, elismerem,
      de sokak agya, s lelke csak egy sötét verem.
      Mikor Dunaújváros is már régi lesz,
      S a könyvtár csak egy merevlemez,
      akkor következik a végső állomás.
      Kísért eme szörnyű látomás.
      Amikor levegőd, vized már semmi sem marad,
      jobb, ha egy cipőfűzőre felkötöd magad.
      De vannak itt lelkes, ifjú emberek, kiknek másképp forog az agya.
      Azt mondják: Szedjél antidepresszánst, nyanya!

      Gondolkodhatok?

      Gondolkodhatok? Tudok?
      Létezem.
      Hevít az érzelem,
      s hűt az értelem.
      E kettő között ingadozom,
      mint egy megbokrosodott hintalovon.
      Gondolataim persze vannak,
      legtöbbször megtartom magamnak.
      Bölcs döntés ez nem hiába
      szorult értelem a koponyámba.

      Gondolkodhatok? Lehet?
      Lehetni lehet,
      de minek?
      A gondolkodás fájdalmas időtöltés.
      Ha figyeled a világot sivár a körkép.
      Üresfejű senkik osztják az észt,
      s fejünkre hozzák a romlást, a vészt.
      Gondolkodás helyett
      jobb , ha bedobsz egy pár felest?

      Gondolkodhatok? Szabad?
      Ha jár a szád,
      beverik a pofád.
      Gondolkodj, ha mazochista vagy,
      csak különben aztán csendbe maradj!
      Sehol sem népszerű az okoskodás,
      hamar megkapod: ez egy okos-tojás!
      Bunkó macsók, s buta libák kora járja,
      nem biztathatlak hát gondolkodásra.
      De ha kiüríted fejed, s megállítod agyad,
      útitársnak csak az unalom, s közöny marad.