Szurka-piszka
Ezen az oldalon elégedetlenkedni fogok. Ha nem akarsz ilyesmit ovlansi, itt állj meg!
- Tökéletes világ
- Az öröm 50 árnyalata ... közül egy (megtörtént eset)
- Figyelem, értelem, őszinteség
Tökéletes világ
Mikor Sylvia reggel felébredt, úgy érezte magát, mint eddig minden reggel már jó ideje: az élet szép, a világ úgy jó, ahogy van, pontosabban vannak apróbb problémák, de végülis ezek megoldhatók. Fürgén kelt fel az ágyból, mosakodott, öltözködött, hisz a mai nap is újfent azon szorgoskodhat majd, hogy még jobbá tegye ezt az amúgy is csodálatos világot, amiben élhet.
Ő most legalábbis mindent megtett azért, hogy már eleve jól kezdődjön a nap, hogy már a reggel is tevékenyen teljen. Először is reggelizett, méghozzá százszázalékos tetrapakkdobozos narancslét, meg immunrendszer erősitő élőflórás joghurtot, és persze nem feledte el bevenni a multivitaminját, meg a táplálékkiegészítőjét. Ezekután gyorsan megmosta a fogát egy fehérítős, hétkomponensű fogkrémmel, ami ráadásul tizenkét órán át kifejti majd mind a hét hatását. Gyorsan bekapott rá egy tiktakot, meg még miután az elfogyott, egy orbitrágót is. Ezt rágcsálta szorgalmasan, hogy helyreálljon a szája péháértéke, meg erősödjön a fogínye is, miközben letekerte a tízkilométert a szobabiciklijén, és aztán leevezte a háromkilómétert az evezőspadján.
Hihetetlenül hasznosnak, és majdnemtökéletesnek érezte magát, mikor elment zuhanyozni. Nagy szeretettel emelte le a polcról a péhásemleges, antiallergén tusfürdőjét, majd a speciálisan az ő hajtípusához való, szintén antiallergén és hidratáló és korpásodáselleni hajsamponját. A fésülködés és frizurakészítés és sminkelés igazi csúcspontja a reggelnek, hisz ott sorakozik a fésülködőasztalon a hajfikszáló, a szuperhosszúra és dúsra varázsló szempillaspirál, a még kiválóbb alapozó, és minden más kellék, hogy arcának minden egyes gombostűfejnyi részére jusson valami.
Mikor emígyen kikészítette magát, felöltözött. Persze nem felejtette el a dezodort, meg a lélegző, illatos tisztasági betétet sem, enélkül bármilyen ruhában meztelennek érezte magát. A táskájába betette a legújabb mobilmodellt, mely tudott rezegni, mindenféle slágerek hangján csilingelni, empéhármat lejátszani, lehetett vele fényképezni, és szöveges üzenetet küldeni, meg volt benne határidőnapló, sőt, immáron egy hét elmúltával arra is rájött, a sok funkció között hogy kell vele telefonálni. Most már csak akkor volt vele gondja, ha hivták, mert a telefon olyan vékony volt, hogy néha becsúszott a mindentudó-menedzsernaptár-noteszébe és nem találta.
Miután mindennel felszerelte magát, beült a nagyon elegáns, igennőies, légkondicionált, pollenszűrős, napfénytetős kocsijába, és elindult dolgozni. A szíve repesett a boldogságtól, hogy egy ilyen tökéletes világban élhet, s hogy saját magát is ilyen tökéletesre sikerült varázsolnia újfent. Hiába, ez is egy tökéletes nap lesz, mint a többi!
Az öröm 50 árnyalata ... közül egy (megtörtént eset)
Ismerős családban történt, mely immáron pár hónapja négytagú lett. Tipikus magyar fiatal pár, még az ág is húzza őket: építkeznek, közben édesanya első gyerekkel otthon, második most jött meg, hitel nagy, apuka minimálbéren bejelentve, többit kezébe kapja, ha kapja, ezért cserébe tengernyi melója van, mindig fáradt mindkét szülő.
A „nagytesó”, aki még szintén elég kicsi sokat beteg, nem jár közösségbe, otthon ül anyuka szoknyáján, s kistesóra féltékeny, nemrég volt mandulakivétel, egyéb betegségek, amitől el lett kényeztetve, és állandóan nyafog, akaratoskodik.
Egyszóval mindenkinek kivan a mindene mindenhonnan, meg tele is van. Anyuka édesanyja is megérkezik messziről, felmentő seregként, segíteni, legalább a nagyobbat eligazgatja néha, vagy takarít, főz.
Ekkor aztán a kicsi, az egészen kicsi, aki egyébként áldott jó gyerek, s a nagyobb problémái mellett „nő mint a dudva”, szorulásos lesz. Ez egy párhónaposnál előfordulhat, nagy baj nincs, csak most már a sokat alvó csendesebbik is nyűgös, nyafog, nem alszik. Ez már a hab a tortán, ugyan mi jöhet még? A rosszkedv egyre nő. A kicsi estére azonban mégis megkönnyebbül, és bár a többi gond nem oldódik meg, mindenki egy időre nyugodt és jókedvű lesz.
Ekkor hangzik el nagymama szájából az est esszenciája:
– Látod lányom, még a szarnak is örülünk.
Figyelem, értelem, őszinteség
Figyelem az embereket magam körül. Figyelem, s nem tudom, ők figyelnek-e engem, hisz válaszolnak a megnyilvánulásimra. Néha úgy tűnik igen, de ha már a figyelem általam leginkább elfogadott értelmezését vetítem rájuk, akkor nem látok figyelmet. Igazából csak saját magukra figyelnek, de magukra sem azzal a bizonyos csöndes, önismeretből táplálkozó befelé fordulással. Csupán a felszínt kukkolják magukban is. Oly rémisztő tán a mély? Vagy nincs is? Nehéz kérdés.
Figyelem a megnyilvánulásaimra adott válaszokat. Érdekesek. Meg kell állapítanom, még ha ez nagyképűen is hangzik, nagy részük nem is érzékeli azokat a problémákat, amikről beszélek, nehogy a magyarázatokat megértené. Na, itt nincs semmi mélység. Lehet sértőnek tűnik, amit írok, de az emberek egy része nem más, mint egy sekélyes véglény. Eszik, szarik (merhogy valahol ki kell jönnie), élvez. Mikor szeme elé kerül valaki, aki ennél többre képes, max. kicsit kényelmetlenül érzi magát, majd lehülyézi az illetőt, hiszen amit ő nem ért, az csak hülyeség lehet. (Ha nem ezt feltételezné, az nagyban rontaná az „élvezést”.) Szánalmas.
A másik az ért, de nem akar érteni, mert ha jelezné, hogy érti, amit igazából ért, akkor el is kellene fogadnia. Ő már szellemileg elért odáig, hogy tudja, az elfogadás változásokkal járna. Például nem lehetne bunkó, de ő annyira szeret bunkó lenni! Ő ezzel élvez. Mért? Mert azok a dolgok, amiket látszólag nem ért, de ért, azok belül rágják, a felszín alatt dolgoznak, s ettől nem jól érzi magát, s ha ő nem jól érzi magát, akkor mások se érezzék! Ezért beszól, lehülyéz, sérteget, megcáfol (persze nem észérvekkel, csak annak látszó maszlaggal), s aztán ha végleg elveszti a tűrőképességét, mert a valóság túl kíméletlenül kopogtat, akkor feltör a mélységben dolgozó erőktől rothadó hamis illúziók mocsadéka. Felböfögi. Undorító.
Figyelem az embereket, és aggódom. Aggódom a gyerekeimért, mert úgy tűnik az elébb bemutatott két csürhe egyre számosabb, és egyre hangosabb. Egyes erőknek az a céljuk, hogy ők legyenek többen. Jobban „fejhetőek”.
Féltem a gyerekeimet.