Fajleírások

Alakváltók

Mi is az az alakváltó?
Az alakváltó olyan ember, akinek az ősei valamikor régen törzsi sámánok voltak. A törzs erős szövetséget kötött valamely "állatszellemmel", s a törzs sámánjai ennek eredményeképpen képesek voltak felvenni azon állat alakját. A képesség nemzedékről nemzedékre öröklődik. Felvehető állati alakok: pl. medve, oroszlán, leopárd, hiúz, keselyű, sas, farkas (nem azonos a vérfarkassal).

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők
Az alakváltók emberi alakban nem különböznek az egyszerű emberektől, azonban majd mindegyiküknek van valami fura alakú, az alakváltó képességgel együtt öröklődő anyajegye. Gyakran előfordul, hogy az anyajegy többé-kevésbé a felvehető állak alakjára hasonlít. Máskor teljesen amorf, vagy kör alakú. Az állati alakjuk megegyezik azon faj egy átlagos egyedének alakjával, nem nagyobb, nem feltűnően vagy szebb.

Alakváltó képességek
Emberi alakban nincsenek különleges képességeik. Viszont rengeteg olyan ismerettel rendelkeznek, amelyet normál ember soha nem szerezhet meg, hiszen állati alakban szerzett tapasztalataikkal is rendelkeznek. Állati alakban képesek emberi elmével gondolkodni, de valamivel lassabban, mint emberként, és gyakran előfordulhat, hogy az állati ösztönök egy időre elnyomják az emberi ént. Mindkét alakban képesek telepátiára, saját fajtájukkal szinte korlátok nélkül, más fajú alakváltókkal nehezebben, az emberekkel csak igen felületesen (inkább csak felfogni képesek pár gondolatot), más természetfeletti lények elméje pedig teljesen el van zárva előlük. Emberi alakjukban az állati alakjukhoz tartozó állatok vonzódnak hozzájuk, nem támadják meg őket, esetlegesen hajlandók védelmezni is az alakváltót. Ugyanakkor állati alakjában lehet, hogy riválist látnak benne, és megtámadják. Képesek érzékelni a mágiát, de irányítani nem.

Korlátai
Emberi alakban is néha bezavar a bennük lakó állat, az állati ösztönök megjelenhetnek valami kényszeres viselkedésben vagy hirtelen meglepő reakciókban. Szükségük van rá, hogy havonta legalább egyszer átváltozzanak. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor "eltávolodnak állati énjüktől", és az átalakulás után egy ideig zavarosan összekeveredik a két én és a két viselkedésforma.

Kiborgok

Mi is az a kiborg?
A kiborgok olyan emberek, akik saját fizikai vagy mentális képességeiket beültetett (gépi) implantátumokkal növelik meg. A Fátyolszakadás előtt sok szörnyvadász használt ilyen alkatrészeket képességeik javítására. Őket az MI az elsők között olvasztotta be saját hadseregébe, és önálló akarat nélküli bábok lettek.

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők
A kiborgok emberek, embernek is néznek ki alapesetben. Ha az implantátum bőr alatt helyezkedik el, akkor nem is vehető észre sima ránézésre. A külső implantátumok azonban nyilván egyből nyilvánvalóvá teszik mindenkinek, kivel is áll szemben.

Kiborg képességek
A speciális képességeket az implantátumok határozzák meg. Szinte minden kiborgban van egy chip az agyba beültetve, ami az agynak segít feldolgozni azokat a jeleket, amire természettől fogva nincsen felkészülve. Ez a chip felelős általában az implantátumok összehangolásáért is, amennyiben valakiben több is működik egyszerre. Az implantátumok meghibásodása (fizikai sérülés, valamilyen elektromos zavar, vírus) komoly működési zavarokat okozhat az egész testben. Maga az implantátum beültetése illetve szervizelése mindig is egy bizalmi feladat, hiszen a jó ég tudja, mit művelhet egy technikus, ha a motivációja nem megfelelő.

A kiborg mentalitás
Nyilván nem minden kiborg gondolkodik egyformán. Vannak, akiknek kiskoruktól az a vágyuk, hogy valamilyen szerkezettel megnövelhessék saját képességeik határait. Mások azonban esetlegesen viszolyognak ettől, és saját személyes énjük meggyalázásának tekintik, ha egy gépet csatlakoztatnak hozzájuk. Az utóbbiakat általában az MI a beültetésen keresztül le is kontrollálja, és nagyrészt elvesztik személyes akaratukat és függetlenségüket. Ők alig érnek többet ezek után egy félintelligens robotnál. Akik azonban rajonganak a technikai fejlesztésekért, és egyre jobb és jobb felszerelést akarnak maguknak, ők kreatív és hűséges harcosok, vagy más munkatársak lehetnek. A "hithű" kiborgok számára a hálózatban lakozó MI maga az isten, legalábbis vallásos áhítathoz hasonló kötelék fűzi őket hozzá. A Fátyolszakadás után az MI gyakorlatilag napokon belül „átválogatta” a rendelkezésére álló emberanyagot, akit értékesnek talált, az kiborgizálta, a többieket pedig egyéb módon hasznosította, általában eladta a vámpíroknak.

Mágusok

Mi is az a mágus?
A mágus olyan ember, aki képes a mágikus erőket észlelni és irányítani. A képesség vele születik egyesekkel, de hogy mikor mutatkozik meg, az változó. Van, akinek már 4-5 évesen vannak mágiával kapcsolatos élményei, míg mások akár 20-30 éves korukig vakok a transzcendens erőkre, majd hirtelen feltárul előttük egy másik világ. Vannak mágusok, akik pontosan tudják, hogy ébredésük valamilyen a közelükben végbement mágikus hatás eredménye, másik viszont nem.

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők
A mágusok emberek, nincs semmilyen különleges fizikai jellemzőjük. A mágiával való foglalkozás azonban idővel megváltoztathat ezt azt (személyiséget, életvitelt), és az is előfordulhat, hogy egy balul sikerült mágikus kísérlet folytán némi külsérelmi jelek maradnak hátra.

Mágus képességek
A mágusok észlelik a mágikus energiákkal rendelkező dolgokat (lényeket állatokat, növényeket, tárgyakat) maguk körül. Hogy ez milyen formában tudatosul bennük, az változó, bármely érzékszerv jeleiként megjelenhet az információ. Képesek a mágikus energiákat begyűjteni, és különböző varázslatokba formálni.Képesek a mágikus energiákat tárgyakba zárni. Képesek lehetnek olyan varázslat(ok) kifejlesztésére, melyek lassítják az öregedést, így emberi testben is elérhető 180-250 éves életkor.

Korlátaik
A mágia használata kimeríti őket, egyre nehezebben koncentrálnak, elálmosodnak, ha hirtelen nagy mennyiségű mágikus energiát szabadítanak fel, akkor pedig el is ájulhatnak. Minél inkább megterhelő volt a mágusnak a varázslat, minél közelebb volt a maximális teljesítőképességéhez, annál inkább szüksége lesz a pihenésre.
A mágikus energiák nagyobb eséllyel "találják meg" őket. Ha egy hatás véletlenszerűen csap le a környezetre, és van ott mágus, majdnem biztos, hogy ő lesz az érintett. Furcsa módon így van ez a természetes villámokkal is.

Az Ébredés
Ébredésnek nevezzük azt a folyamatot, melynek során az egyén mágikus képességei hirtelen (pár nap leforgása alatt) felélednek. A születéstől kezdve egészen az öregkorig bármikor bekövetkezhet. Nem mindenki eshet át az Ébredésen, jócskán vannak olyan emberek, akiknél ez soha nem következik be.
Nagyon kevesekben van meg a képesség, ami az Ébredéshez szükséges, ezt Adománynak hívják. Születésekor szinte senkiről nem lehet megmondani, hogy rendelkezik-e ezzel a többlettel, s legtöbbjükről az élete során sem, amíg el nem érkezik az a bizonyos pont. Csak nagyon kevesen közülük viselnek valami jelet magukon, vagy éppen produkálnak valami erre utalót korábban.
Az ébredés lehet egy várva várt esemény, aminek jelentőségével az illető tisztában van, mert például mágus szülők gyermeke. De lehet, hogy nem számít rá, és váratlanul éri az esemény, s fel sem ismeri, mégis mi történik vele. Az ébredéssel a világgyökeresen megváltozik körötte. Hogy látja, hallja, szagolja, vagy éppen érzi a mágiát maga körül, az változó. Ekkortól működik a dolog, és az első pár napban hatalmas káoszt okoz az érzékek területén.

Mágussá válni
Aki felébredt, még nem mágus. Lát, de nem ért, és főleg nem irányít. Nyilván lehet előtanulmányokat folytatni, de ez majdnem olyan, mintha vakot tanítanánk festeni. Lehet tanulni mágiaelméletet, meditációt, lehet bújni az ősi legendákat, vagy éppen mágusokat nézni varázslás közben. Mindez mit sem ér, amíg a vakság tart.
Ha már megtörtént az Ébredés, a potenciális mágus először meg kell tanulni kezelni, és főleg elviselni a képességét. Valamely érzékszerve gyökeresen másképp működik mostantól. Ha a jelenség nagyon zavaró, akkor pár hónapos kemény munkával és meditációval a mágiaérzékelés érzetei átvihetők egy másik érzékszervre, vagy függetleníthetők is attól, és akkor az információ az agyban közvetlenül tudásként jelenik meg.
Az ébredést pár évnyi tanulás követi, mire a jelölt valóban mágusnak érezheti magát. Ekkor tart ott, hogy már egyszerűbb, gyengébb varázslatot már képes létrehozni. Innentől a folyamat begyorsulhat, ha kellően sokat gyakorol valaki, illetve további mágikus tapasztalatokra tesz szert. Elkészítheti saját első botját, amulettjét, dobját vagy egyéb varázstárgyát, amit fókusznak használ.
A tanulási folyamat kezdetét az Ébredés pillanata határozza meg, ezt nem nagyon lehet befolyásolni. Extrém szélsőséges esetekben az Ébredés túl korán, vagy túl későn is bekövetkezhet. Egy két éves gyereket még nem lehet, egy kilencven éves aggastyánt meg már nem nagyon érdemes elkezdeni tanítani. A fiatal kori ébredés előnye, hogy a mágusnak hosszabb idő áll rendelkezésére tökéletesíteni tudását. Az érettebb korban való Ébredés viszont sok tévelygéstől, és kínos, vagy egyenesen végzetes hibától óvhat ja meg a mágustanoncot.

A mágia működése
A mágikus potenciál alapvetően áthatja az egész bolygót, és akadálytalanul áramlik át a legtöbb tárgyon és anyagon. Egyes anyagok azonban vonzzák vagy éppen taszítják a mágikus energiákat. A varázstárgyak általában olyan anyagokból készülnek, melyek bevonzzák a mágiát, ezért képesek mágikus hatásokat kifejteni jóval az elkészültük után is. Az olyan anyagok, amik taszítják a mágiát alkalmasak lehetnek védelemre. A természetes anyagok nagy része vagy vonzza a mágiát, vagy semleges hatású rá. A műanyag és a beton viszont taszítja. Az emberi test is vonzza a mágiát, de csak az tudja ezt fel is használni, aki már felébredt. A természetfeletti lények egyes képességei is speciális mágiahasználati formák. Azon emberek teste, akik valamilyen beültetést birtokolnak, már nem képes fókuszálni a mágiát.
Az, hogy egy bizonyos anyag, vagy a tér egy bizonyos része mennyi mágiát tud magába fogadni, összegyűjteni, sok mindentől függ. A felgyülemlett energiamennyiség aztán sokféleképpen kiaknázható. A mágus saját testében, vagy egy mágikus fókuszban található energiához képes hozzáférni, és azt formázva és irányítva újra kibocsátja (az maga a varázslás). Amint a "tároló" nincsen tele, azonnal elkezdi újra gyűjteni a mágikus energiát.

A varázslás menete
A varázslás önmagában egy tudati művelet. Mégis a legtöbb varázsló varázsszavakat, mozdulatokat és komponenseket használ ahhoz létrehozzon egy varázslatot. Ez nagyjából olyan, mint amikor a kisgyermek még csak sorvezetővel tud rendesen írni, vagy az ujjait használja az összeadáshoz. Minden ilyen segédeszköz idővel elhagyható, azonban ez az idő általában sokkal hosszabb, mint mialatt egy gyerek leszokik az ujjain számolásról. Egyetlen varázslathoz sem tartoznak meghatározott szavak, egy-egy hatást sokféleképpen létre lehet hozni, nem lényeges a nyelv, amin elmondjuk őket, hiszen csak agyunkat segítjük abban, hogy megfelelően formálja a mágiát. A lényeg odabenn történik. Ugyanígy igaz ez a mozdulatokra.
Mégis vannak közismert varázslatok, melyeket sokan ugyanúgy alkalmaznak, ugyanazokkal a szavakkal és mozdulatokkal. Elvégre ... járt utat járatlanért el ne hagyj!

Tündérek

Mi is az a tündér?
A tündér nem ember, és soha nem is volt az. Ők egy másik sík, Arkádia lakói, akik csak vendégként jelennek meg a mi világunkban. A tündérek hozták létre a két sík közötti átjárókat (ezek a tündérkapuk), és Árkádia határán, a kapukon túl kialakítottak egy Mezsgyét. Ez egy sűrű bozótos, melyben ösvények kötik össze a tündérkapukat. Ide a földi lények közül is páran be tudnak lépni, de Árkádia területére be és ki csak tündér kísérettel léphet bárki is (ez nem egyszerű tilalom, anélkül nem képes átlépni a határt).

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők
A tündér ránézésre lehet ember, és mégsem. Mintha az emberi faj legszebb példányai lennének, s mégis valahogy idegenek. Sokan hordoznak megjelenésükben olyan apróságokat, melyek embernél nem fordulhatnak elő (más színű szem vagy haj, más alakú fül, túl karcsú termet, stb.). Más tündérek teljesen kilógnak megjelenésben, sokkal kisebbek, akár csak kéttenyérnyiek, szárnyük van (és röpképesek is), virágok nőnek a hajuk helyén…

Tündér képességek
A természet, növények, állatok közel állnak hozzájuk. Értik a természetben zajló folyamatokat. Többé vagy kevésbé képesek az állatok viselkedését, a növények életciklusát befolyásolni. Az erőteljesebbek képesek a természet egyéb erőit (pl. szél, föld, kövek, stb.) is uralni.
Képesek hatni az emberi elmére, és abban érzéseket, érzeteket kelteni.

Korlátaik
Mesterséges környezetben (fém és műanyag épületben pl.) rosszul érzik magukat, elgyengülnek, akár eszméletüket is veszthetik. A műanyag érintése számukra undorító. A fémekkel képesek érintkezni, a modern, mesterségesen létrehozott anyagok viszont égési sérüléseket okoznak nekik. A beton jeges érzeteket kelt bennük, és a vele való érintkezés elszívja az energiáikat.

A tündérek mentalitása
A tündérek nem földi lények, és életüket születésüktől fogva átitatja a mágia, nem ismerik a betegségeket, és a hely, ahol élnek közel tökéletes. Nyilván ilyen élettel és körülményekkel a gondolkodásmódjuk nagyban eltér az emberétől. Bár empatikusak, kedvesek, és tisztelik az életet, nehezen tudják magukat beleképzelni egy ember bonyodalmakkal és szenvedésekkel teli életébe. És ha mégis, akkor szerintük a legjobb megoldás Árkádia, hiszen ott ilyesmi nem történhet meg.
Azonban a tündérek sem egyformák. Vannak közöttük egyszerűbb lelkek és nagy filozófusok, bátrak és nyúlszívűek. A legkiválóbbak, kik Árkádia ügyeit is irányítják valamiért felelősséget éreznek az emberiség sorsáért. Így éreztek már az ősidők óta. A tündérek mindig is segítették, védelmezték az embereket.
Amikor tudomást szereztek a többi természetfeletti faj összeesküvéséről, nyilvánvalóvá vált előttük, hogy azt megakadályozni nem tudják. Egyes tündérek azon a véleményen voltak, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a Földdel, szüntessék meg a Mezsgyét. Mások viszont éppen a fokozott jelenlét mellett tették le a voksukat, és az ő véleményük lett végül a mérvadó. Így történt, hogy egy apró szeglete a Földnek, jóval kisebb, mint többi faj területe, a tündérek fennhatósága alá került. Nyilván ez csupán csak egy horgony számukra, hiszen egy igen tágas és erőteljes hátország áll a rendelkezésükre, és az ösvények segítségével bárhová eljuthatnak a Földön. Néha ki is használják ezt az ösvényrendszert, és beavatkoznak itt-ott az eseményekbe, vagy segítenek másoknak beavatkozni. A kis földterület, amit birtokolnak pedig arra szolgál, hogy akihez ők maguk nem jutnak el, annak meglegyen a lehetősége eljutni hozzájuk. Ha egy lény (elsősorban ember) túlzottan megroppan az őt ért csapások súlya alatt, gyakran felajánlják neki, hogy Árkádiában menedékre lelhet hátralévő éveire.
Jellemre és képességekre a tündérek amúgy éppen olyan sokszínűek, mint az emberek. Vannak közöttük bohókás idealisták, és komorabb kedélyű moralisták is, és néhányakban ég olyan tűzzel a hév, és a tenni vágyás, hogy akár a fegyveres harctól sem riadnak vissza. Mások a természeti mágia mesterivé képzik magukat, és földi természet erőit maguk mögött tudva szállnak harcba elsősorban az MI és a vámpírok tetteivel.

A tündér szervezet működése
A tündérek hazája Árkádia, a Földön csak vendégek. Saját földjükön erősebbek és ellenállóbbak. A Földre átlépve veszítenek erejükből, de még így is komoly mágikus energiákat mozgathatnak meg.
Testük nem erősebb vagy ellenállóbb egy emberénél, de általában erőteljes mágikus védelem övezi őket. A vérük a vámpírok számára ihatatlan, mérgezi a vérszívókat. A fizikai sérüléseik a Földön nem gyógyulnak, de elég eljutniuk egy kapuig, ahol átlépve már a Mezsgye területén is percek alatt teljesen felgyógyulnak. Sokan rendelkeznek gyógyító varázslatokkal is, ezeket azonban gyakran csak valaki máson tudják alkalmazni. Az a tündér, akinek a teste komolyabb sebet kap, amúgy is nehezen varázsol, az ilyen problémákhoz saját világukban nincsenek hozzászokva.
Nem esznek húst, vagy bármi olyasmit, aminek az elfogyasztása más lények életébe kerül (tojás, halikra, stb.). De sokáig bírják élelem nélkül, ha a természetes környezetben vannak, mert mágikus energiákkal pótolják a veszteségeiket.
A tündérek neme eléggé komplikált kérdés. Sokuk néz ki határozottan nőkét vagy férfiként, de nem kevesen egészen uniszex külsővel bírnak. Vannak, akik képesek is mágia segítségével átformálni a testüket. Lehetnek szerelmesek egymásba és földi kényekbe is, ez utóbbi eléggé ritka. Ha két tündér utódot akar létrehozni, akkor mágikusan hoznak létre egy „magot”, és elültetik Árkádia földjébe.

„Tündérkék”
Ők kedvesek, bolondosak és nagyon egyszerűen fogják fel a világot. Nem nőnek fél méternél nagyobbra. Megvan a magukhoz való eszük, de a bonyolultabb összefüggéseket nem értik, a földi lét teljes komplexitása csak valami ijesztő zűrzavarként jelenik meg az elméjükben. Nem nagyon mozdulnak ki Árkádiából, a földi Tündérbirodalom területét pedig végképp nem hagyják el. Általában állatokkal és növényekkel foglalkoznak, de mivel a megélhetéshez nem kell túl sokat ügyködniük, idejük legnagyobb részét a játék és a bohóckodás tölti ki. Képesek mágiát alkalmazni, de tudásuk eléggé korlátozott, elsősorban a növényekre és állatokra ható varázslatokat ismernek és alkalmaznak.
„Manók”
Szintén Árkádia lakói, még a tündérkéknél is egyszerűbb lélekkel. Mindig aprók és tömzsiek, a lételemük a rohangálás. Általában küldöncnek használják őket. Roppant kíváncsiak, és bár a beszédet értik (gyakorlatilag bármilyen nyelven), maguk nem beszélnek. Ha velük kommunikálni akar az embere, egyszerű nyelvezetet kell használnia, mint egy gyereknél. Aki a Mezsgyére belép, és nem találja az utat, egy kis süteményért cserébe segítséget kaphat tőlük. Akik a földiek közül ismerik a tündér világot gyakran leveleznek a manók segítségével egymással.

Vámpírok

Mi is a vámpír?
A vámpírok olyan lények, akik valaha emberek voltak, de meghaltak, és haláluk előtt röviddel vámpírvér jutott az ereikbe, amitől magukhoz tértek, és ez után hamarosan emberi vért fogyasztottak. Innentől újra cselekvőképesek, bár halottak. Létezésük fenntartásához rendszeresen vért kell inniuk.

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők
A vámpírok megjelenése alapesetben nem sokat különbözik az emberekétől. Bőrük kicsit sápadtabb, és tapintásra hideg, pontosabban általában felveszi a környezet hőmérsékletét. A felületes megfigyelő mást nem vesz észre, de nem ver a szívük, és alapvetően nincs szükségük levegőre sem, kivéve, ha beszélni akarnak.

Vámpír képességek
Az érzékszerveik jobban működnek: jobban hallanak, kifinomultabb a tapintásuk, látnak a sötétben is (teljes vaksötétben ők sem), jó a szaglásuk. Gyorsabbak és erősebbek, mint egy ember. Sebeik gyorsan regenerálódnak, nem öregszenek. Erejük és gyorsaságuk egyre növekszik, ahogy idősebbekké válnak, és egyre több sérülést képesek elviselni. Képesek imitálni az élő test egyes jeleit. Képesek felmelegíteni magukat, képesek dobogtatni a szívüket. Mindez koncentrációt igényel, és energiába kerül.
Ha egy másik lény szemébe néznek, képesek valamilyen szinte hipnotizálnia másikat, az illető engedelmeskedik az akkor szóban elhangzó parancsoknak. A vérfarkasok erre a képességre immúnisak.

Korlátaik
A vámpírok bőrét égeti a napfény (és a mesterségesen létrehozott ultraibolya fény). Nagy fájdalmak árán képesek 1-3 percig (kortól függ) napfényen is mozogni, és tevékenykedni, de ha ez után is még éri őket a nap, akkor lángra gyulladnak.
Ha vérfarkas harapja meg őket, az adott testrész pár percen belül lebénul, de más képességük eleinte nem változik. A harapás önmagától nem gyógyul, vért kell inniuk, hogy eltüntessék. Testük látszólag olyan, mint az embereké, de sokkal gyúlékonyabb, igen könnyen lángra kap. Csontjaik könnyen törnek, nem rugalmasak már, igaz hamar meg is gyógyul a törés. Ha testük fagypont alá hűl, akkor már nem csak a csontok lesznek törékenyek.
Ha a vámpír "kiszárad", vagy kiszárítják (elfogy a vértartaléka), először öregedni kezd, majd, ha rövidesen nem kap vért, akkor elpusztul.

Vérszükséglet és táplálkozás
Normál életvitelükhöz elég nagyjából napi egy deci vér. Négy-öt napig minden gond nélkül képesek böjtölni, utána azonban a vérszomjuk egyre nő. Ha megsérülnek, és emiatt regenerációra kényszerülnek, az szintén a vérszomjat növeli. Különleges képességeik használata is növeli a vérigényüket.
Azok a vámpírok, akik gyakran fogyasztanak állati vért emberi helyett, gyengébbek emberi vért ivó kortársaiknál, bár nem jelentősen. Azok a vámpírok, akik valamely természetfeletti lény (vérfarkas, alakváltó, mágus) vérét isszák rendszeresen, erősebbek kortársaiknál. A tündérek vére a számukra viszont méreg.
A táplálkozás folyamán a vámpír eldöntheti, hogy az áldozata mit érezzen: gyönyört, kínt, vagy éppen semmit, akár el is altathatja, megnyugtathatja, felizgathatja. Amennyiben a táplálék is valamilyen természetfeletti lény, vagy mágikus képességekkel rendelkező ember, akkor a táplálkozás során a tudatuk összekapcsolódhat, melynek során képek, emlékek, érzések „lökődhetnek” át egyik lényből a másikba. Az ilyen esetek ritkák, véletlenszerűek, és nem irányíthatóak.
A vámpír nem öli meg az áldozatát a táplálkozással, a sebet képes nyom nélkül lezárni. A vámpírok a rejtőzés érdekében a Fátyolszakadás előtt hipnotikus képességüket használták arra, hogy a táplálkozás nyomát eltüntessék az áldozatból.

A vámpírok életciklusa
A vámpír alapesetben nem öregszik, s nem fog végelgyengülésben meghalni sem. Elvileg ki milyen állapotban vált vámpírrá, olyan lesz létezése végéig. Ha valaki túl fiatalon válik vámpírrá, akkor alapesetben gyerektestben ragad.

A vámpírszervezet működése
A vámpírt már a mágia élteti, nem a szíve vagy a tüdeje. A teste egy edény, melyben az általa elfogyasztott vért tárolja. A vér működik mágikus fókuszként, az gyűjti be a mágikus energiát, ami aztán a vámpír "életfunkcióit" működteti, azaz tudatánál tartja és lehetővé teszi neki a cselekvést.
Ebből eredően a vámpírt nem lehet megölni úgy, valaki kitépi a szívét. A szív már nem jelent semmit, ott van, regenerálódik, de nem dolgozik. Nyilván a vérszívót meg fogja viselni a regeneráció, de ennyi. Ugyanez igaz a fejére is, ha az agya roncsolódik, az is regenerálódik.
A vámpír elpusztul akkor, ha fejét leválasztják a testéről, vagy a testét kettévágják/törik. Ezen kívül meghal akkor is, ha a teste túl sok károsodást szenved, és elfogy a vérben tárolt mágikus energia, és a kiszáradása abba a fázisba jut, amikor már nem csak öregszik, hanem elpusztul.
A vámpír ehet, ihat emberi táplálékot, az semmilyen változást nem okoz a szervezetében, de némi energiába kerül szétoszlatnia. A vámpírt nem lehet szájon vagy bőrön át megmérgezni, nem lehet leitatni, és a tudatmódosító szerek sem hatnak rá alapesetben. Azonban, ha a vér, melyet fogyaszt olyan áldozatból való, aki mérgezett vagy részeg állapotban volt, akkor a vérrel együtt a szer is hat.

Társadalmi berendezkedés, "vámpírlélek"
A vámpírok alapvetően felsőbbrendűnek érzik magukat nagyjából mindenkinél. Lételemük a nagyravágyás, és minél több hatalmat akarnak szerezni. A legtöbbjük kicsit kontrollmániás is. A feltétlen engedelmességet szeretik és várják le mindenkitől, aki náluk gyengébb, de nem éreznek alapvető késztetést arra, hogy ezt ők maguk is betartsák a saját feljebb valóikkal szemben. Ha ezt a képletet összegyúrjuk, akkor azonnal kiadja, hogy egészséges paranoia, kiváló intrikusi képességek és jó színészi véna nélkül egyetlen vámpír sem maradhat sokáig életben. Ezek a tulajdonságok azonban nem a „vámpírság” termékei, nem a beöleléskor keletkeznek, hanem már az ember rendelkezik velük, és ezért kerül kiválasztásra. Amennyiben a kiválasztásnak más volt a célja, akkor az utód más lelki jellemzőkkel fog rendelkezni.
A vámpírtársadalom vezetői azok közül kerülnek ki, akik szinte soha nem tették félre a hatalmi törekvéseket valami más, gyerekes hóbort kedvéért. A többi hasonló kaliberű vámpír így, vagy úgy a markukban van. Hogy ki közöttük éppen a legerősebb, az szinte évente változik, de a hatalomátvétel nem jár különösebb zűrrel. Ezen a szinten már a vesztes is van olyan erős még, hogy komoly veszteségekkel járna teljesen tönkretenni. A kör szűk, úgy nagyjából 60-70 főt számlálhat, akik ebbe a legfelsőbb játszmába egyáltalán beleszólhatnak. Őket a köznyelv vámpírúrnak nevezi. Nyilván közöttük sem teljes az egyetértés, de érdekeik közösek, és ezek mentén haladva a Birodalom is egy határozott irányba tart.
A vármpírok hűbérúri rendszert tartanak fenn. A nagyurak megfelelő módszereket dolgoztak ki alattvalóik hűségének biztosítására. Aki egy vámpírúr közvetlen kíséretébe tartozik, annak minden egyes tettére, szavára, de néha még a gondolataira is vigyáznia kell, mert minden hibát, hűtlenséget, nagyravágyást keményem megtorolnak rajta.
Vámpír társadalomról sokáig nem beszélhetünk. A korai történelmi korokban semmiképpen, bár kétségtelen volt valami szervezet, hierarchia. A kereszténység elterjedése azonban szükségessé tette a Fátyol törvényeinek egyre fegyelmezettebb betartását. Akik ennek nem tettek eleget, azok megbüntetésére és megfékezésére létrejött a Vámpír Tanács, mely az ilyen eseteket felderíti, és megtorolja.
Ezen kívül több száz év roppant hosszú idő. Ha mozgalmas, akkor veszélyes is, és általában minden idős vámpírnak voltak nehéz periódusai, nagy vereségei, komoly csalódásai, melyek nyomot hagytak rajta. Ha pedig az életperiódus éppen nyugodtnak mondható, akkor unalmas is. Sok olyan vámpír van, aki mérhetetlenül unja magát, annyira, hogy az unalom már szinte fizikai kínként jelentkezik. Ők aztán tényleg bármire képesek némi izgalomért, vagy elfoglaltságért. Sok közöttük a művelt koponya, vagy éppen tudós elme, tehetséges művész. Ők szeretik az intellektuális időtöltéseket, és ebben kitűnő partnerek lehetnek, ha éppen egy kis időre félreteszik egyéb önző késztetéseiket.

Vérfarkasok

Mi is az a vérfarkas?
A vérfarkasok olyan lények, akik emberként születtek, de egy vérfarkas megmarta őket, és ettől kezdve ők is képesek vérfarkassá átalakulni. Ezt az aktust „beharapás”-nak nevezik. Akit beharapnak, az „kölyök” lesz, aki beharapott, arra „nemző”-ként szokás utalni. A beharapás általában szándékos, de néha (ha egy vérfarkas reflex-szerűen reagál egy támadásra, és megsebzi az ellenfelét) is megtörténhet.
Az új egyed eleinte nehezen kontrollálja az alakváltási képességét, erős stressz hatására spontán farkassá alakulhat. Ezért a fiatal kölyköket általában zárt közösségben nevelik, mindig van idősebb a közelükben, aki megakadályozhatja az átalakulást, vagy meggátolhatja, hogy az átalakult farkas vérengzeni kezdjen a környezetében.

Kinézet és egyéb fizikai jellemzők
A vérfarkasok ember alakban kinézetre nem különböznek az egyszerű emberektől. Alaposabb vizsgálat viszont sok mindent felfedhet. A testhőmérsékletük folyamatosan 39-40 fok között van. Az anyagcseréjük gyorsabb.

Vérfarkas képességek
Az érzékszerveik jobban működnek: jobban hallanak, kifinomultabb a tapintásuk, látnak a sötétben is (teljes vaksötétben ők sem), jó a szaglásuk. Ügyesebbek, gyorsabbak és erősebbek, mint egy ember. Sebeik gyorsan regenerálódnak, nem öregszenek. Erejük és gyorsaságuk egyre növekszik, ahogy idősebbekké válnak, és egyre több sérülést képesek elviselni. Egymással mind farkas, mind emberi alakban képesek telepatikusan kommunikálni. Egyes egyedek más fajokkal is képesek felvenni a kapcsolatot, illetve érzékelhetik másik gondolatait is.

Korlátaik
A vérfarkasok egyik legnagyobb ellensége az ezüst. Ha a testük ezüsttel érintkezik, azonnal komoly égési sérülések keletkeznek az anyaggal érintkező felületen. Ezek a sebek nagyjából négyszer olyan lassan gyógyulnak, mint más fegyverekkel okozott sebek (bár így is gyorsabban, mint egy egyszerű ember esetében). Ha egy vámpír elkapja őket, és táplálkozik belőlük, az minden esetben erős fájdalommal jár.

A vérfarkas szervezet működése
A vérfarkas továbbra is élőlény, ver a szíve, lélegzik, eszik, egyszóval mindene majdnem úgy működik, mint egy embernél. De minden funkció felfokozott. Nagyobb az étvágyuk, és kifejezetten szeretik a húst. Emberi alakban is képesek nyersen elfogyasztani.
Mivel az agynak, szívnek, tüdőnek megmaradt a funkciója, a vérfarkas megölhető azzal, ha kitépik a szívét, szétloccsantják a koponyáját és megfulladhat a víz alatt (bár akár 10-15 percet is kibírhatnak lélegzetvétel nélkül). Ha a sérülést magát túléli, akkor viszont igen hamar fel fog gyógyulni, és akár órákon belül újra harcképes lesz.

A vérfarkas társadalom
A vérfarkasok falkákban élnek. A falkák az egész birodalom területén laza szövetségben állnak egymással, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének néha területi vagy egyéb hatalmi viták közöttük. A közös cél és a közös ellenségkép azonban egyben tartja a Birodalmat.
A falkák felépítése sokféle lehet. A legjellemzőbbek a következők
- a falkát egy (bármilyen nemű) alfa vezeti egyedül
- a falkát egy alfa és egy béta vezeti, akik az életben egy párt alkotnak
- a falkát egy katonai és egy spirituális vezető vezeti
- az előbbi variációk bármelyike, melyet még egy Tanács is kiegészít (általában nagyobb létszámú, összetett falkák jellemzője)
A vérfarkas falka összetartó, és gyakran igen szerető közösség. A kölyköket féltő szeretet veszi körül. A kölyök farkasok pedig ösztönösen és igen erősen vágynak idősebb társaik társaságra, és az idősek is szívesen foglalkoznak velük. Még a legkomorabb alfa is gondot fordít a kicsik nevelésére, még ha ott talán gyakrabban csattan el egy-két erősebb pofon. A szó szerinti kölyökkor 10-15 éves korig tart. A vérfarkas ez alatt harcképes, emberi énje általában már felnőtt, így teljes jogú tagja a csapatnak, de lelke egyik fele gyerek (kölyök). A vérfarkas még sokáig fiatalnak számít, az idősebbek szívesen nevezik őket kölyöknek még sokáig, ha kedveskedni, vagy éppen szidni akarnak. A beharapó általában az alfa, akinek falkájába a kölök csatlakozik is. Közte és az nemzője között különösen erős a kapocs még akár évszázadokig is.

Falkatudat
Az egy falkán belül élő vérfarkasok rokonoknak tekintik egymást. Van a farkasnemzetségen belül is egy családfa, annak alapján, hogy kit ki harapott be. Ennek alapján vannak szülők és testvérek, nagybácsik és nagynénik is esetleg. A falkába általában az alfának van joga új tagot hozni beharapással, de néha mások is kapnak erre engedélyt. Azok a falkatagok, akik már négy-öt éve élnek egy falkában, egy közös tudat részeivé is válnak. Korlátozott telepatikus kapcsolat akkor is létrejöhet a tagok között, ha nem látják egymást. Egy alfa érzékelheti falkatagjai állapotát viszonylag nagy, 3-4 km-es távolságból is.

A Vének Tanácsa avagy Nagytanács
A vérfarkasok "parlamnetje". Amint megalakult a Vérfarkas Birodalom, akkor jött létre. A tanács tagja minden 400 évnél idősebb farkas. Nekik van szavazati joguk. A tanács általában háromhavonta gyűlik össze, és nem kötelező részt venni rajta, aki ott van, az mind véleményt nyilváníthat és szavazhat. Van olyan tanácstag, aki még soha nem ment el, és van, aki mindig ott van.
A megbeszélések igen gyorsan és hatékonyan telepatikus úton folynak, és a szavazások is így zajlanak. Telepatikusan nem lehet hazudni, így a vérfarkas politika erősen különbözik a többi államétól.
A tanácskozásokon bárki más farkas is részt vehet megfigyelőként, némely ügyekben egyeseket kifejezetten be is idéznek a tanács elé.