Egyéb

Fátyolszakadás

Első tisztázandó kérdés: hogyan is jutottunk el 2036-ig?
A természetfeletti kények mindig is léteztek a Földön, de 2036-ig rejtőztek a beavatatlan szemek elől. Létezett egy megállapodás a különböző fajok között, hogy nem fedik fel kilétüket az emberek előtt, és aki ezt megszegi, azt megbüntetik. Ez volt a Fátyol. Néha akarva, vagy akaratlanul ezen keletkeztek „lukak”. Ezeket elsősorban mágikus eszközökkel igyekeztek befoltozni. Nem mindig sikerült tökéletesen, ezen „lukak” következményei voltak például a szörnyvadászok, akik emberként tudtak a természetfeletti lények létezéséről, és vadásztak is rájuk (ki azért, mert ki akarta irtani az összeset, ki azért, mert bosszút akart állni egy konkrét lényen valamiért, másik az emberiség védelmében csak a kártékony egyedeket próbálták kiiktatni, és volt, aki egyszerűen anyagi haszonszerzés s trófeagyűjtés céljából).
Azonban az emberi civilizáció fejlődése egyre nehezebbé tette a rejtőzést. Egyre nehezebb volt fake-identitást létrehozni, illetve részt venni a világ működésében a lebukás veszélye nélkül. A technikai fejlődés mellett gond a civilizáció megroggyanása, az éghajlatváltozás és a kitörő járványok miatt.
2020 adja meg az első lökést, és a természetfeletti lények úgy döntenek, eltépik a Fátyolt, és színre lépnek. A Földet felosztják maguk között, és megkezdik a vagyoni javak és lények „átmigrálását” az adott területre. Minél idősebb és befolyásosabb egy lény, annál több információja lesz a folyamatról.
2036-ra „minden a helyén”, a forgatókönyvek elkészültek, és végül szeptember 11-én (július végére készültek el, és jó ötletnek tűnt egy nevezetes napot választani) megkezdődik a puccs. Sokan csak a cselekvési tervet ismerték, a pontos időpontot nem. A saját képességeik, és a mágia használatával ea hatalomátvétel könnyen végbemegy. Minden addigi Földi állam megszűnik, és létrejön a hat faji birodalom. Gyakorlatilag minden jelentősebb város vezetését az adott faj képviselői eszik át, pár napig általában kijárási tilalom van mindenhol, ismertetik az új törvényeket.
A globális szolgáltatások megszűnnek, leáll a légi- és hajóközlekedés, cégek tűnnek el a süllyesztőben. Az emberek ekkor szereznek tudomást a természetfeletti lények létezéséről, és arról, hogy ezentúl valamely felsőbbrendű faj igájába kényszerültek.

Árkádia

Árkádia nem a Földön található, az valóban egy más világ, vagy talán éppen a Föld egy másik idősíkon, ahol tündérek és egyéb lények lakják. Nem tudni, mi az igazság. A lényeg, hogy létezik, és összeköttetésben áll a Földdel. Az összeköttetést átjárók biztosítják, melyek elszórtan helyezkednek el a Földön, s szabad szemmel nem láthatók. A Tündérek ismerik és használják őket, s némely földi lénynek is rendelkezésére állnak. A természetfeletti lények (vérfarkasok, vámpírok, alakváltók) és a mágusok egytől egyig látják az átjárókat. A bejáratokat Árkádia mágikus ereje védi, amely vámpírok számára minden esetben lehetetlenné teszi a belépést. Azok a lények, akik túl sok élet- vagy természetellenes tettet hajtottak végre, szintén nem tudnak belépni. Másoknak ez a lehetőség fennáll, ha megfelelő motivációval közelítenek a bejárathoz, melyet a részben intelligens mágia el tud fogadni. S végül olyanok is áthuppanhatnak a kapun, akik még a létezésükről se tudnak. Ha életük egy kapu közelében veszélybe kerül, és Árkádia úgy dönt, az életük megvédésre érdemes, akkor a kapu megnyílhat előttük.
Hogy is nézhet ki egy ilyen kapu? Földi oldalról is mindenképpen természeti képződmény. Lehet egy fa odva, egy barlangbejárat, de az is lehet, hogy egy tóba kell beugrani, vagy egy gombakörbe belépni. Lehet, hogy egy ösvényen indulsz el, és nem is tudod pontosan, mikor értél át. Ha a természeti képződmény elpusztul, az átjáró is megszűnik. Ezért az MI területén ma már szinte nincsenek is átjárók, hiszen ott alig maradt valami a természetből.
Aki belépett egy kapun, még nincsen Árkádia földjén, csak az úgynevezett "Határmezsgyén". Aki ismerős a tündér ügyekben, nem is nagyon erőlteti, hogy ennél beljebb jusson. A Mezsgye egy útvesztő, mely összeköti a kapukat. Sűrű erdős, bozótos terület ösvényekkel teleszőve és nem érvényes rá a földi fizika, vagy éppen földrajz. Ha belépsz egy kapun, teszel tíz lépést, és kilépsz egy másik kapun, lehet, hogy már egy másik földrészen találod magadat. Ez nyilván előnyös annak, akik ismeri ezt a rendszert, de ez teljes mértékben csak a tündéreknek adatik meg.
A Mezsgyén túl csak tündér segítséggel lehet jutni, Árkádiában csak így léphet be olyan lény, aki nem ott született. Ha valaki így, tündér kísérettel, véletlenül vagy szándékosan átlépi a Mezsgye másik határát és Árkádiába jut, egy csodás világ tárul eléje, tökéletes fákkal és virágokkal, lágy napsütéssel, madárdallal. Mintha az Édenkertbe lépett volna be. A tündérek kedvesek és gondtalanok, és a kedves vendégnek megadnak mindent, amit kíván. De hogy a kedves vendég mit kíván, azt gyakran ők döntik el.
Aki ide bejut, az ritkán kerül vissza a valódi világba. Egyrészt Árkádia túl szép, és kényelmes, kevesen akarják elhagyni. A tündérek pedig nem erőltetik a távozást, nekik egy új, érdekes, dédelgethető játékszer lesz az idegen. Mintha egy földi kisgyerek új babát, vagy plüssállatot kapott volna.
Kik azok, akik visszatérnek mégis? Ha valaki erős küldetéstudattal rendelkezik, valami a Földhöz köti, akkor képes felülkerekedni Árkádia minden csábításán akár. De ekkor sem mehet el akárhogy, mert belülről kifelé csak a tündérek léphetnek. Meg kell győznie legalább egy tündért, hogy tényleg fontos az, amiért vissza akar menni, és akkor az illető kézen fogva áthúzhatja őt a Mezsgye területére. Ez az egyetlen módja a visszajutásnak.

Vámpír és vérfarkas életciklus

0-~3: Hulljon a férgese - 3-5%
Ekkor meghal (gyakran saját nemzője kezétől) a populációnak az a része, akiknek a beharapása/beölelése tévedés volt, mégsem váltak be. Ez egy viszonylag kis mennyiség, hiszen a nemzők általában előre, gondosan mérlegelnek. A farkasoknál ez az arány valamivel magasabb, hiszem ott előfordulnak véletlen beharapások is.
3-~100 Véletlen balesetek - 15%
Ezek az egyedek már alkalmasak farkasnak és vámpírnak, nemzőjük elfogadta őket, de még nagyon fiatalok és ezért nagyon tapasztalatlanok és törékenyek. Ők olyan veszélyhelyzetekben is elhaláloznak, amit idősebb társaik meg tudnak előzni, vagy túlélnek.
Gyakran esnek áldozatul ezek a fiatalok egy-egy alfacserének is, amikor az előző alfa párbajban életét veszti. Ezek a farkasok általában még eredeti falkájukkal élnek, nemzőjük a párbajban elhunyt alfa, és az új alfa nem akarja elődje kölykeit felnevelni, vagy mert eleve ellenségek voltak, vagy mert attól tart, a kölykök felnőve megbosszulják rajta nemzőjük halálát.
~100-~400 Összeférhetetlen - 60-70%
Itt történik meg az igazi szelekció. Ezért van az, hogy komolyan csak akkor számolnak egy farkassal, vagy vámpírral, ha eléri a 400 éves kort, addig maximum szép reménység lehet. Ez a háromszáz év az önmérséklet, önuralom, türelem, előrelátás próbálja. Ki az, aki képes megfelelni az idősebbek támasztotta kihívásoknak, megfelelő színvonalon teljesíteni, és ugyanakkor megmaradni szerényen a háttérben. Aki túl hamar tör magasra, beleköt az idősebbekbe, az itt elvérzik. Aki nem bizonyul eléggé értékesnek, azt pedig beáldozzák valami hatalmi harcban. Ez egy meglepően nagy hányad, aki ekkor kirostálódik.
Az első három életszakaszból kiderült, hogy bizony nagyjából minden tizedik farkas és vámpír éri meg a 400 éves kort.
~400-~800 Kockázatok - 10-15%
Itt azok hullanak el, akik valamely céljuk elérése közben túl nagy kockázatot vállaltak. Mivel eddig csak az igazán talpraesett, alkalmas, megfontolt egyedek jutnak el, itt igen kicsi az elhalálozás. A farkasoknál ez az arány bár szintén alacsony, de jóval magasabb a vámpírokénál, ugyanis ebből a korosztályból kerülnek ki a falkák alfái, akik általában életüket vesztik egy-egy párbajban. A vérfarkasoknak az alfaság dicsőséges, de rövid életet biztosít, mivel roppant kevesen hagyják ott önként a posztot, és adják át valaki másnak.
~ 800-2000 Válság - 95%
Mind a vámpíroknál, mind a vérfarkasoknál elérkezik egy pillanat, amikor válságba kerülnek. Elfogy az érdeklődés, a türelem, a célok, a tér körülöttük. Belefáradnak, megunják, feladják, vagy nem adják fel, de csökken a lelkesedésük és a figyelmük, hibáznak. Sokan konkrétan depressziósak lesznek, vagy antiszociálisak. A vámpírok közül egy jelentős hányad ebben a korban valamikor egyszerűen kiül a napra. A farkasok közül páran még alfaként párbajban halnak meg, vagy éppen megpróbálnak kóbor életmódról egy falka élére állni, és rajtavesztenek. A falkák gyakran megtámadják a területükre tévedő idősebb kóbor farkasokat még mielőtt kihívhatnák az alfájukat párbajra, hogy megvédjék a falka integritását. Ezen még a kifejezetten idős egyedek is rajta veszthetnek.
~ 2000 -
Aki eléri ezt a kort (az átalakult egyedeknek talán fél százaléka, vagy annyi sem), az igazán elpusztíthatalan mind fizikailag, mind lelkileg. Ők a "nagy öregek", akik félelemmel vegyes tiszteltet váltanak ki fajtársaikból, és minden más lényből, aki érintkezik velük. Ők már nem szoktak vegyülni a fiatalabbakkal, vagy legalábbis csoportosan nem. Ők már nem vállalnak alfaságot, nem birtokolnak területeket, nem lesznek vámpírurak sem. Lehet, hogy van köröttük pár fiatalabb egyed, akik bizalmasok, alkalmazottak, szeretők, vagy éppen boxzsákok, de alapvetően ők már túlléptek a társadalmi konvenciókon, és egyedül élnek.

Fogalmak, szóhasználat

A természetfeletti fajok közül párnak vannak tiszteletteljes és gúnyos egyéb megnevezései.
Ha a vámpírokat, vérfarkasokat és tündéreket együtt emlegetik (ezek azok a fajok, melyeknek élettartama gyakorlatilag bármely hosszú lehet) akkor hosszúéltűeknek nevezik őket.
Kevésbé kedves megszólítások:
Vámpír – vérszívó, vérfarkas – bolhazsák, tündér – fűevő (mivel a nagy részük vegetáriánus), jövevény (arra szoktak utalni ezzel, hogy a tündéreknek nem a Föld az elsődleges otthonuk).
A tündérek közül főleg azok, akik keveset járnak át a Földre, és nem is nagyon foglalkoznak a földi világ történéseivel a vámpírokat egyszerűen csak halottnak nevezik. Még az sem biztos, hogy van mögötte sértő szándék, egyszerűen csak megnevezik a számukra legfontosabb tulajdonságát.
Egyéb kifejezések:
Vámpírcsók: ha egy vámpír táplálkozás céljából megharap valakit.
Beölelés: igy nevezik azt, ha egy vámpír átváltoztat valakit.
Beharapás: így nevezik azt, ha egy vérfarkas átváltoztat valakit.
Teremtő: annak jár ez a megszólítás, aki az adott vámpírt átváltoztatta.
Nemző: annak jár ez a megszólítás, aki az adott vérfarkast átváltoztatta.
Adomány: a képesség a mágia alkalmazására. E nélkül nem lehet varázsolni.

Válaszok a feltett kérdésekre

Fajok „keveredése”
Alakváltót, kiborgot, mágust éppen úgy vámpírrá vagy vérfarkassá lehet tenni, mint egy közönséges embert. Ebben az esetben ő nem „félvér” lesz, hanem vámpír vagy vérfarkas. Az alakváltó innentől nem tudja felvenni öröklött állati alakját. A mágus nem tud varázsolni (de természetesen mágiaelméleti ismeretei megmaradnak, ami esetenként hasznos, sőt életmentő lehet). A kiborg implantátumai, ha vérfarkassá válik, akkor kilökődnek az első alakváltáskor legkésőbb, lehet, hogy előbb is, ha vámpírrá válik, akkor a helyükön maradnak, csak többé nem működnek együtt a szervezettel, semmi hasznuk.
A vámpírok és vérfarkasok meddők. A kiborgok és mágusok szexuális szempontból embernek számítanak. Az alakváltók gyermeknemzése benne van a fajleírásukban.

Természeti törvények és mágia
A fizika, kémia, biológia törvényei ugyanúgy működnek, csak néha a mágia képes őket felülírni. A természetfeletti fajok biológiája azonban nagyban eltér az emberitől, ahogy az a fajleírásban olvasható. A vámpírokat és vérfarkasokat az emberi kórokozók nem tudják megbetegíteni. Viszont lehetnek ugyanúgy lelki alkatból adódó mentális betegségeik.
A mágiát nem lehet olyan anyagokkal „leárnyékolni”, ami az elektromos sugárzástól véd. A mágusok nem képesek olyan varázslatokra, ami a „digitális világra” hat. De fizikailag az ebben résztvevő tárgyakra hat a mágiájuk.

Alakváltás
Hogyan zajlik le a vérfarkasok és az egyéb alakváltók átalakulása? Először is, ha van rajtuk ruha, az nem alakul velük, tehát lötyög, vagy elszakad. Ha visszaalakulnak meztelenek lesznek. A fiatal vérfarkas nem nagyon tudja eleinte szabályozni az alakváltást. Beharapása után pár napig nem képes rá, utána viszont erős stressz hatására akaratlanul is átalakulhat. (Ezért is van az, hogy a kölyköket a Fátyolszakadás előtt nem nagyon engedték felügyelet nélkül kóborolni, amíg nem votlak képesek uralni a képességeiket.) Az alakváltók születésük után szintén nem tudnak azonnal átalakulni, náluk akár pár hónapl vagy 1-2 év is eltelik az első átalakulásig. Ők tudnák szabályozni, csak éppen még gyerekek, és így innentől teljesen esetleges, hogy mikor alakulnak át. (Nem könnyű egy alakváltó gyereket felnevelni, sok ruha fogy, és a titoktartás is nehéz volt a Fátyolszakadás előtt.) Az átalakulás sebessége vérfarkasoknál 15-30 másodperccel kezdődik, és innen fokozatosan gyorsul, egy száz évnél idősebb példány már 1-2 másodperc alatt átalakul, ha akar. Az alakváltóknál eleve 1-2 másodperc csak már a kezdetektől.A csontok nem törnek, nincs éles fájdalom, de némi sajgás, recsegés kísérheti a jelenséget. A vérfarkasok képesek részlegesen is átalakulni, de ez önkontroll és gyakorlás kérdése. Mindkét faj átalakulási képességét lehet varázslattal blokkolni (mind a mágusok, mind a tündérek egy része képes erre), de ez kellemetlen számukra, és hosszú távon nem is egészséges.